Halottak napja alkalmából a legtöbb család kilátogat a temetőkbe, hogy elhunyt szeretteikre emlékezzen. Ilyenkor felmerülhet a kérdés: Vigyük-e a babát? Vigyük-e a kisgyereket? Beszéljünk-e nekik az elmúlásról? Ahogy a kicsikkel kapcsolatos kérdések többségére, erre sincs „tuti recept”, jó vagy rossz válasz. Azzal viszont nem árt tisztában lennünk, hogy a gyerekek megérzik, ha „titok” van a családban, kis receptoraikkal leveszik ezeket az apró rezgéseket is, és mivel a halál az élet része, így elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb el fognak hangozni a szülők számára esetleg zavarba ejtő kérdések. Ezekre valóban nem minden helyzetben könnyű válaszolni, főleg, ha mi magunk is még épp csak próbáljuk összeszedni magunkat egy komoly veszteség után.
Ehhez szeretnénk most egy könyvet ajánlani, amelyet a 3 év körüli korosztály már be tud fogadni. A Nagypapa szigete nem konkrétumokkal, hanem olyan szimbolikával mesél az elmúlásról, amelyet már az egészen kicsi is meg tudnak érteni. A történet végén pedig a megnyugtató feloldás sem marad el.
Idézet a könyvről: “Peti szereti Nagypapát, Nagypapa szereti Petit. És ez már mindig így lesz. Ebből a gyönyörű, vigasztaló könyvből megtanulhatjuk, hogy aki a szívünkben él, az mindig ott lesz velünk. Benji Davies színes képeskönyve egy kisfiú, Peti története, aki nagypapájával fantasztikus tengeri utazásra indul. Távoli szigeten kötnek ki, gyönyörű vidékeken barangolnak, ám végül Peti egyedül tér haza. Minden éppen olyan, mint előtte, csak nagypapa nincs sehol. A kötet egyszerű és természetes módon szól az elengedésről, elmúlásról Szabó T. Anna lírai fordításában. Segítségére lehet a szülőknek, gyerekeknek a gyászban, gyászfeldolgozásban.”